Barion Pixel

A kertészládámról

Mutattam nektek mit kaptam ajàndékba, de nem meséltem még el a történetét.

Olyan helyen nőttem fel,ahol hatalmas kert volt, óriàsi fóliasàtrakkal,a nagymamàm- ma úgy mondjuk- őstermelő volt.

A föld,kert,viràgok szeretete vett körül.

Làttam,ahogy hajnalban kimegy dolgozni,míg nem perzsel a nap. Emlékszem,ahogy zseblàmpàval ment màr februàrban,éjjel fűteni a fóliasátrakat.

Az aztalunkon mindig volt friss zöldség,egész évben ettük,amit a kert adott.

Mikor hazaértem,az első,amit mindig meg kellett néznem,a kert volt.

Időnként untam,ma màr mit nem adnêk,ha újra hallanâm a hangjàt,ahogy mesél a növényekről

Útközben voltam,mikor megtudtam,hogy elment. Mikor hazaértem,megnéztem a muskàtlikat amiket tőle kaptam. Leszedtem az elszàradt leveleket, meglocsoltam,közben gondolatban búcsúztam.

Ma màr sajàt kertem van, igaz csak kicsi,de nagy szeretettel gondoskodom róla. Egyfajta kapcsolódàs vele. Tetszene neki? Mit javasolna? Mit is mondott erről vagy arról? Kincs bennem minden szava.

És amiért még a dobozt kaptam.

Folyton elhagytam a szerszàmokat,szerintem az utókornak marad legalább 5 metszőolló valahol a földben. Hol a kis kapa? Hol a kötöző,nem làttad? Most minden egy helyen van,csak fogom és viszem.

A doboz belső elvàlasztóit a férjem úgy tervezte meg,hogy mozdíthatóak, âthelyezhetőek ha nagyobb dolgot szeretnék beletenni.

Külön öröm a nevemmel làtni,nekem készült.

Az érdeklődő üzenetek miatt, elérhető lesz a jövőben.

Ha szeretnél magadnak,anyunak,mamànak vagy a kertrajongó baràtnődnek,akkor névre szólóan gravírozzuk.

Àra: 12.000 Ft

Köszönöm,ha ezt a hosszú bejegyzést végigolvastad.